Azt gondolom, hogy a színekhez való tudatos hozzáállás mindenkinek a javát szolgálná, de a belső építészettel, enteriőrtervezéssel és vizualitással foglalkozóknak kötelező és egyfajta alapvetés is. A színek tanulmányozása évszázados múltra tekint vissza, hiszen a jelentőségükre már elég korán felfigyeltek. Megpróbálták rendszerezni és leírni őket fizikai tulajdonságaik alapján és művészeti szempontból is.
A színek rendszerezésének pedig egyik leggyakoribb és talán leglátványosabb módja, hogy egy többosztatú körbe sorolják őket. Ez az úgynevezett színkör tehát cikkekből áll, és nem mindegy, hogy milyen színek kerülnek egymás mellé. A már említett Johannes Itten által kidolgozott színkör például érzékletesen szemlélteti a színek, és azok árnyalatainak egymáshoz való viszonyát – ráadásul egy egyszerű ábrában.
Itten ábrájának kiindulópontja a három alapszín (sárga, piros, kék), amelyek a kör közepén levő háromszöget alkotják. A háromszög három oldalára újabb háromszögek kerülnek, mégpedig azokból a színekből, amelyeket az adott oldal két alapszínéből kikeverve megkapunk. Ezek tehát másodlagos színek lesznek; ilyen a zöld, a lila és a narancssárga. Az elsődleges és másodlagos színek együttesen már egy hatszöget formáznak, amelynek csúcsai kijelölik a színkört. Végül csak fel kell osztanunk a körívet színenként három cikkre, és meg is kapjuk a tizenkét osztatú színkört. A másodlagos színek összekeverésével jönnek létre a harmadlagos színek (ezeket már nem is olyan egyszerű egyértelműen megnevezni). Természetesen a többszörös keverés miatt ezek az árnyalatok egyre kevésbé nevezhetőek tiszta színeknek. Az árnyalatokkal való kísérletezgetés és játék viszont egészen a sokunk számára jól ismert szürkés-barnás egyveleg eléréséig folytatható. Így a színkör is lehet akár összetettebb, de szerintem a Johannes Itten-féle tizenkét cikkes pont ideálisan szemlélteti a színek kapcsolatát. Az egymással pont szemben elhelyezkedő színek például komplementer színpárok. A komplementer színek összekeverésével szürkét kapunk, ami egyébként felfogható úgy is, mint két ellenpólus kiegyenlítése, egyfajta harmóniába hozása. De a kontrasztokról és színharmóniákról még lesz szó a továbbiakban.
Két (szerintem gyönyörű) színkör a régmúltból:
